Interjú Brooklyn Lovegoddal

Sziasztok!

Először is, boldog karácsonyt mindenkinek, remélem hangulatosan és ünnepiesen fog telni mindannyiótoknál. 

Most egy újabb interjút hoztam, mégpedig egy olyat, amiben az egyik kedvenc írónőmnek teszek fel pár kérdést, amire nagyon örülök, hogy válaszolt. 

Nem is húznám tovább az időt! Jöjjön az interjú..

- A sablonkérdés, ami kb. mindenhol elhangzik, de legyen itt is, hiszen minden író innen kezdi. Az első blogjától. Hány évesen döntöttél úgy, hogy megnyitod az első folytatásos történetedet az interneteden? És miért tetted?

- Tizenkét évesen döntöttem úgy, hogy belevágok egy blog indításába, hiszen már akkoriban is megannyi ötlet kavargott a fejemben, aztán újabbak és újabbak jöttek. Már anno is olvastam blogokat, csodáltam a különleges sztorikat, és úgy véltem, a sajátjaimat én is meg tudnám valósítani, így belevágtam, létrehoztam az első történetemet.

- Jelenleg, tudtommal és a blogger profilod alapján, öt történetes blogot is vezetsz. Tudom, az Addicted to love-ot már befejezetté nyilvánítottad, de elárulnád nekünk a titkot, hogy bírod mindezt az iskola mellett, és mennyi időt fektetsz az egészbe és a külön az egyes blogokra? Van köztük sorrend, ami alapján azzal esetleg többet foglalkozol, vagy amazzal meg kevesebbet?

- Eléggé jól tanulok, a tananyagok zömét órán megjegyzem, ebből kifolyólag hamar elvégzem az itthoni tanulást és leckeírást. Leginkább hétvégén van időm blogolni, különösebb sorrendet nem állítok fel, amihez épp kedvem van, ahhoz írok egy fejezetet. Néha gyorsabban megy egy-egy rész alkotása, többnyire két órát vesz el, ha megvan hozzá az ihletem.

- Hogy találod ki a történetben szereplő emberek neveit? Akármelyikbe is olvastam bele, mindegyik különleges volt és nem mindennapi. És mi az oka annak, hogy mind magyarok?

- Egyszerűen imádok nevek után kutatni, mindig feljegyezem az általam gyönyörűnek vélt elnevezéseket, és mikor új történetbe vágok bele, az összegyűjtött nevekből válogatok. Különösebb oka nincs annak, hogy magyar neveket használok, nekem így a könnyebb és bevallom, számomra a magyar megnevezések a legszebbek.

- Honnan jön a rengeteg, egyáltalán nem sablonos ötletek a blogok történeteihez? Hiszen valljuk be, egyik különlegesebb, mint a másik. 

- Nagyon szépen köszönöm, rettentően jól esik ezt látni! Hihetetlenül sok inspirációt ad a való élet, a velem megtörtént dolgok, találkozások, hatással vannak rám az emberek, illatok, helyszínek, ezekből merítek és hozok létre egy naprakész sztorit.

- Elnézést a kérdésért, lehet, hogy valamilyen szinten tapintatlan vagyok, de megkérdezhetem, hogy minek következtében jelenik meg több helyen is a nagy korkülönbség a két szerelmes között? Ott van mondjuk Villő és Zsolt, ahogy az ATL-ben még említetted, hogy Villő előző szerelme, Dávid és a lány  is úgyszintén nem csak pár év különbséggel születtek. Aztán a Shame c. blogodban Kiara és Lénárd sem egy mindennapi házasság. 

- Mint az előző válaszomban említettem, a való életből is elcsenek dolgokat a történeteimhez. Számomra Villő és Zsolt története a legfontosabb, ez az a blog, amely borzasztóan közel áll a szívemhez, mégpedig a korkülönbség miatt. Nemrégiben én is szerelmes voltam egy idősebb fiúba (nem volt ilyen jelentős a korkülönbség, csupán pár év), és ezt egy kicsit felturbóztam, ezek után pedig megtetszett ez, mivel bonyolultabbá tette a szerelmet, a pár életét.

- Ezt is kicsit félő vagyok megkérdezni, de egy másik motívum is szembejött velem három történeted kapcsán, méghozzá az egyházhoz kötött dolgok. (Amivel nincs semmi bajom, félre ne értsd, kérlek.) A legkorábbi történetedben, az Unwantedben a főszereplő férfi egy kántor, ahogy az ATL-ben kiderült, Dávid is az volt a történések előtt, és az egyik legújabb blogodban is, a Feketébe öltöztetvében ugyanúgy megjelenik ez a motívum egy evangélikus lelkész képében. Ez is ugyanúgy az életedhez köthető valamelyest, mint a korkülönbség?

- Evangélikus vagyok, kicsi korom óta a vallás is kitölti az életemet, ezért az általam kreált sztorikba is próbálom belecsmpészni ezt a vonalat. Ezenfelül régóta nagy álmom az, hogy kántorként, esetleg lelkészként gyakoroljam a hivatásomat, így kötődik a blogjaimhoz ez a szál.

- Tudtommal te magad csinálod a blogod kinézeteit. Hogyhogy? Sokkal egyszerűbb lenne más bloggerekkel megcsináltatni, neked pedig csak lógatni a lábad. Legalábbis sokan így gondolják. Igaz, a kinézete így nincs tele mindenféle übermega-hiperszuper kódokkal, de elmondhatom, hogy sokkal szebb így, mintha a fent említett kategóriába illene. 

- Élvezem, hogy magamat készíthetem el a kinézetet, hiszen a stílusomat is tükrözi, illetve bármikor variálhatok rajta, ha nem tetszik, nem illik a történethez. Számomra így könnyebb, ez is a bloghoz tartozik, örömömet lelem benne.

- Milyen érzéssel töltött el, mikor az Addicted to love történetet befejezettnek nyilvánítottad, és ráeszméltél, hogy tényleg befejeztél egy blogot?

- Fantasztikus volt, ugyanis eddig nem volt olyan befejezett történetem, amire büszke voltam. Bevallom, nincs elég kitartásom, és borzasztóan örülök, hogy sikerült! Továbbá a barátaim is büszkék voltak rám, hiszen ismernek, sok megírásra váró ötletem van, folyton-folyvást abbahagyok egyet egy másikért, és amikor bejelentettem, hogy vége, bepötyögtem az utolsó sorokat, roppant mód büszkék voltak rám, és engem ez végtelenül nagy örömmel tölt el. Illetve boldog vagyok, hogy nem hagytam cserben az olvasóimat azzal, hogy nem fejeztem be, nem maradt meg egy lógó sztori, aminek senki sem tudja a végét.

Köszönöm neki, hogy válaszolt a kérdéseimre, és ha ettől kedvet kaptatok a történetei elolvasásához, a címekre kattintva elérhetitek őket.

Addicted to love - A szerelem rabja [BEFEJEZETT]
Unwanted - Felesleges [BEFEJEZETT]
Feketébe öltöztetve [ ,,Ördögbőrbe bújt bűnös.." ]
Méreg és bűbáj [Once upon a time - Egyszer volt, hol nem volt fanfiction]
Shame - Szégyen