Sziasztok!:)

érdekelnek, egyszerűen csak sajnálom. Az viszont már sokkal érdekfeszítőbb, hogy egy újabb cikket hoztam nektek!:)
Néhányan már szerintem láttátok azt a közvéleménykutatásos lapot, amit még pár hete tettem közzé, „Újfajta Bloggerek” címen. És ezzel el is érkeztünk a mai szösszenetem témájához.
Ti is találkoztatok már Divat bloggerekkel, akik csak a hírnév miatt írnak? Titeket is idegesítenek? Mi a helyzet azokkal, akiknek a facebbokja, inkább hasonlít egy Tumblr-re? Őket is ismeritek? Én sajnos igen, és engem tényleg ki tudnak hozni a sodromból, és úgy vettem észre, hogy másokat is. Pár kérdést tettem fel ebben közvéleménykutatásban, és szeretném megköszönni mindenkinek, aki kitöltötte, hiszen 51-en válaszoltatok!:) Nem fogok minden választ bemásolni, de még egyszer köszönöm all anyone!:)
De mielőtt úgy igazán belemerülnénk ebbe a témába, le szeretném szögezni, hogy ez a cikk nem bántás és cikizés miatt íródott, és nem szeretnék senkit sem megbántani vele. De van egy olyan érzésem, hogy attól még lesz sértődés. Na, akkor vágjunk is bele!
(Csak hogy tiszta legyen: a vastag betűs részek a kérdések, a dőlt betűsek a válaszok, és a simák pedig én vagyok. A válaszok után hadoválok egy kicsit:"DDDDD)
Manapság egyre több újonc van, akik csak "menőznek" az ismerőseik mentes profilukon. Mit gondolsz róluk?
Unom őket, azért vagyunk bloggerek mert felgyülemlett valami bennünk és csak úgy tudjuk ki adni őket magunkból ha leírjuk.
Próbálkozhatnak. Egy idő után, úgyis megunják, elfelejtik.
Az ilyen embereknek teljesen felesleges blogger nevét is felvenni vagy bloggernek mondania magát. Ugyanezt megcsinálhatja az igazi profiljával is, talán azt még többen is látják...
Leginkább azt, hogy már kezdhetnének megfogyatkozni, mert nagyon elegem van belőlük. Persze, menőznek és népszerűségre vágynak, amit sokan be is kajálni, nem is tudom, hogy miért. Nem érdekelnek ezek a típusú bloggerek, sőt nem is nevezném őket annak.
Nem igazán értem a logikájukat. Valaki ne azért kezdjen el blogolni, mert az olyan "menő"..
Kicsit bosszantóak. Nem különösen foglalkozom velük, mert tovább görgetek, de egy ideje egyre többet és hosszabban kell görgetnem, mire átverekszem magam a posztjaikon és valami engem érdeklő dolgot találok a hírfolyamban. Szerintem, ha igazán komolyan vennék az írást, akkor belátnák, hogy a történetbe kell több energiát fektetni, nem pedig a self-brandbe. Persze fontos, hogy az ember igényes keretek között reklámozza magát meg a történetét, de a figyelemhajhászás inkább visszaüt.
Szerintem nincs értelme. Manapság már azért blogolnak azok a bizonyos emberek, hogy menőzzenek. Pedig egyáltalán nem menő az, ha össze - vissza, tele hibákkal írsz. Ott vannak a paródia blogok. Nincs ellenemre, mert némelyik tényleg vicces, humoros, de a többi az már nagyon elcsépelt. Manapság már csak azért írnak, mert olvasókat akarnak, és nem saját maguk miatt írnak.
Szerintem elég gáz dolog. A blogot még mindig maguknak kéne írnia az embereknek. Én már elég régóta írok, és nagyon meglep, hogy ilyenek lettek a bloggerek.
Szerintem eléggé unalmas és közönséges dolog. Ha már posztolsz, posztolj érdekeset:)
Szerintem, egy pár hónap után, úgyis megunják. akik igazán írni akarnak, nem morzsolódnak le mint az ilyenek. Ugyan nem ismerek ilyen fellengzős bloggert, de ismerek olyat, aki nem ebben tehetséges, mégis erőlteti.
Mind voltunk kezdők, de a saját tapasztalataimból soha senkinek nem volt ekkora egója, mint a mostaniaknak.
Nem csak az újoncok, hanem a régebbi "tapasztaltabb" bloggerek hülyeségeik is idegesítenek. Ha valamit nem mer a saját profiljára kirakni, akkor a bloggeresre minek?
Tanácsokkal, sugalmazásokkal kellene ellátni őket, finoman célozgatva a tényre, hogy amiket ír az felesleges/butaság/nem jó stb.

Ismersz ilyen bloggereket? Ha igen, nagyjából mennyit?
Kb.6 ilyen bloggert ismerek.
A fél tumblr... :(
Szerencsére nem ismerek.
Számszerint nem tudom, de vannak.
Ismerek, végtelent.
6-7
Ötöt-hatot biztosan fel tudnék sorolni.
Személyesen nem, de van legalább 5 akit fel tudnék sorolni!
Nem ismerek, csak látom, mi zajlik a facebookon
Elég sokat
8-10
Szerencsére nem, csak csoportokban látom őket.
10 max.
A válaszolók átlagosan 3-4 ilyen bloggert ismernek, valaki többet, valaki kevesebbet. Én nagyjából 5 és 8 között. Számomra megdöbbentő, hogy mennyire sokan lettünk, és sajnos a közösségünk egyharmada ilyen emberekből áll. Ahogyan azt az előbb is mondtam, ezeket el lehetne kerülni, ha kicsit gondolkodnának, és hajlandóak lennének változtatni. Igen, azt hiszem, ez lenne a legfontosabb, hiszen addig biztathatjuk, szidhatjuk, stb csinálhatunk velük, amíg ők nem szánják rá magukat a változásra.
Mit gondolsz az "ál depressziós" bloggerekről?
Szánalmas. Csak azért kiírni ilyet, hogy sajnáljanak, vagy idegen emberek szóljanak hozzá, teljen felesleges. Az meg aztán főleg, ha szerelmi bánatuk és depressziójuk van, 13 évesen. Kiakaszt!!! én sem a privát sem az írói profilomra nem írnék ki semmi személyeset. Ha bajom van, megbeszélem a barátaimmal privátban.
Megőrülök tőlük. Komolyan. Ezekkel ki lehet kergetni a világból.
Egy bizonyos szintig elfogadhatónak találom, hogy a blogger megosztja olvasóival az állapotát (leggyakrabban a beauty blogokon fordul ilyen elő). Persze ezalatt azt értem, hogy elmeséli kimerítő volt-e a hete, meg ilyesmik. De amikor azt kell olvasni, hogy neki milyen rossz, stb... Olyankor felteszem magamnak az a kérdést, hogy hol a francba vannak a barátai, akiknek ezt elmesélheti, és miért kell ezzel terhelni random embereket? Mellesleg arról ne is beszéljünk, mennyire el tudja venni az olvasó kedvét, amikor a blogger folyamatosan a saját "nehéz életéről" beszél.
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Vagy csak egyszerűen figyelemre vágynak, ennyi.
Nos, szó, ami szó, az embernek tényleg nem esik jól, ha mindennek lehordják a blogját, szerintem természetes, hogy kiakad, vagy szomorú lesz. Az "ál depressziós" bloggerekről csak az a véleményem, hogy figyelmet szeretnének, mert már ennyire lesüllyedt ennek a társadalomnak a szintje, az új generációban vannak tehetségesek, kevésbé tehetségesek és egyenesen bénák. Namost a kiválló embereket se szokták isteníteni, holott megérdemelné. A bénák pedig kirakják a munkájukat és még ők vannak felháborodva meg maguk alatt. Ha valaki nyilvánosság elé teszi ki a munkáját, annak vannak/lehetnek következményei. Általában szerintem ezek az "ál depressziós" "bloggerek" a kis 11-12 évesek, mert nekik nincs tapasztalatuk, nem tudnak egy tisztességes blogot írni, a végeredmény meg persze az, hogy mindenki lehordja őket. Szóval újoncok ne sajnáltassák magukat, gyakoroljanak wordbe :D
Azt, hogy nem értem miért sajnáltatják magukat, amikor nem csak nekik vannak problémáik. Belőlük szintén elegem van, hiszen nem tudják, hogy mégis hol van a határ. Elszállnak, és csak sajnálkozni tudnak, mert ez a hobbijuk, amit nem is értek. Ez is az a fajta ügy, amikor van valami apró kis bajuk, abból elefántot csinálnak, míg azok, akiknek tényleg fontosabb problémájuk van, csak hallgatják ezeket a barmokat. Már bocsánat.
Szerintem, nem kell közszemlére tenni és mindenkivel megosztani a bánatod. De lehet, hogy igazából jó érzés nekik ezt valahova leírni.
Ebből jól is kijöhetnek, mert ha valaki hasonlóval találkoznak, akár még segíthetnek is egymásnak.

Egyre több az ilyen író, akik a profiljukat sajnáltatásra használják. Én nem akarom megszabni tényleg, hogy ki mit írjon ki a saját faszbukjára, de szerintem ezek a dolgok nem oda valóak, hiszen BÁRKI láthatja őket. Bárki, főleg úgy, hogy a legtöbben nem is rakják be „csak az ismerősök láthatják” vagy mibe. Tudjátok, van egy ilyen izébigyula a fészen. A barátok eézrt vannak, hogy az ilyeneket elmondjuk nekik. És nekem aztán ne jöjjön azzal, hogy nincs neki barátja, amikor a posztjai fele meg imádás a netes besztfrendz-dzel. Akkor neki mondd el, hiszen attól még hogy netes…. Szerintem nagyjából mindenkinek vannak problémái, mégsem posztolják ki „itt van, vegyétek” címen.
Szerinted miért csinálják?
Nem hiszem, hogy tudatosult bennük, de rájöttek, hogy önmaguk sajnáltatásával beindítják az emberekben az együttérzést, az empátiát, ezáltal sokkal nagyobb figyelmet kapnak, mintha arról írnának, hogy süt a nap és mindenki boldog.
Várják az együttérzést és a sajnálatot másoktól, hogy többet foglalkozzanak velük és kedvesebbek legyenek hozzájuk.
Lehet, hogy nincs olyan barátjuk, aki tényleg foglalkozna velük. Ki szeretne tűnni a tömegből... Ezzel eléri, csak a háta mögött, lehet, hogy kinevetik...
Valószínűleg nem kapják meg a kellő figyelmet a környezetükben. Talán családi problémák, vagy a suliban nincsenek olyan barátaik, akiben megbíznának, vagy nem érzik magukat népszerűnek. A közösségi oldalak anonimitása megadja azt a biztonságot, hogy itt szabadon reprezentálhatják önmagukat olyannak, amilyenek lenni szeretnének a való életben. Népszerű bloggereknek, akik "menő" sok feliratkozós sztorikat írnak és az olvasók minden nyúlfarknyi posztjukra lájkáradattal reagálnak. Nem véletlen, hogy a legtöbb ilyen blogger a mostani szépségideálnak tekintett instalányokat állítja be profilképnek, ezzel is erősítve a kívánt hatást.
Mivel nincs egy olyan csoport sem, ahol a hirdetés mellett konkrétan a közösség építésre mennének (gondolok most hasonlóakra, mint a tumblis csoportok szoktak lenni). A legtöbb blogos csoportban, ha nem hirdetést vagy kérdést írsz ki, akkor szó nélkül kitörlik. A személyes posztokat pedig nyilván ebben az esetben is ugyanúgy kiírnák. Lényegében így akarunk kialakítani egy pici közösséget az ismerőseink és önmagunk között, de sajnos sikertelenül. (Igen, bevallom, néha én is irkálok ki fölösleges dolgokat, ha úgy van kedvem, hátha ez által sikerül megismerkednem valakivel vagy valakikkel.)
Figyelemre vágynak. Egyedül érzik magukat, és kell nekik a figyelem.
A válaszolók többsége leírta az én véleményemet is egyben. Figyelemfelkeltés. Egyedül érzik magukat, stb, stb. Az előző kérdésnél már leírtam, hogy szerintem ilyenkor a barátoknak kéne az ilyeneket elmesélni, viszont a szülőknek is. Manapság a kamaszok jobban bíznak a barátaikban, mint a szüleikben, ami nem baj, hiszen ilyenkor az emberben átértékelődnek a dolgot, és a személyisége is „kifejlődik”. De a legnagyobb bizalmasaink, és támogatóink, akár ciki, akár nem – nem, nem ciki – a szüleink. Higgyétek el, ők tudják a legnagyobb segítséget nyújtani, még akkor is, hogyha ezzel nem értünk egyet. Ezt a témát még tudnám tovább is fejtegetni, de ez most nem az a cikk!:”DDDD Szóval, barátok, szülők, nem net!
Szerinted a ténylegesen "dolgozó", és "normális" bloggerekből hogyan lehetne olyan jó kis közösséget alkotni, mint amilyen régen volt?
Hm... Ez egy jó kérdés. Valószínűleg sehogy, de most kit tekintünk "normálisnak" meg "dolgozónak" mert ennyi erővel a kétszázhuszonhatodik sablonos 1D fanfic író is dolgozik a blogjával, nem?
Talán csoport chat-ben lehetne egy kisebb közösséget kialakítani a "normális" bloggerekből, vagy talán egy rejtett csoport segítségével a facebookon, és ha mondjuk van(nak) új, normális blogger(ek) megkérdezni őket, hogy nem-e lépnének be, vagy nem tudom.
Fogalmam sincs, de jó lenne:)
Na, ez egy nagyon jó kérdés. Az a baj, hogy az ilyen bloggerek (szerintem én is idetartozom a 3 éves aktív pályafutásommal), megteremtettek maguknak egy imidzset, van egy bizonyos réteg, akiknek írnak, és bár vágynak nyilván az újabb és újabb sikerekre, elismerésekre, nem látják értelmét versengeni a több ezer újonccal.

Nehéz kérdés, mert Ki a jó blogger? Szerinted X jó blogger, míg Y szerint X nem az. Nehéz lenne szűrni, de például, szerintem lehetne úgy, hogy jelentkezni kell privátban, felelni olyan kérdésekre, mint pl: Kor, mióta és miért blogol, akár pár személyes kérdést is fel lehetne tenni amiből le lehetne szűrni ki milyen nagyjából. Ezután megnézni a blogját, és ha az írásai egy minimum szintet megütnek, akkor be lehetne venni egy zárt csopiba. Nagyjából, mint egy állásinterjú. Aztán itt ismerkedhetnénk egymással. Csak az jelentkezne, aki tényleg komolyan gondolja és szeretne barátkozni, segíteni.
Ehhez nem sok mindent írnék most, talán csak annyit, hogy létrehoztunk egy ilyen csoportot, és próbálkozunk!:)
Esetleg van még valamilyen hozzáfűznivalód ehhez a témához?:)
Csak annyi, hogy az újoncok fogják vissza magukat, mert kezd ténylegesen elegem lenni belőlük, amiért ennyire nagyra vannak maguktól, pedig eddig még nem igazán sikerült megteremteniük valamit, ami minőséginek mondható.
A probléma valós és bosszantó, de szerintem nemigen lehet ellene tenni. Blogot vezetni most menő, mindenki kreatív művésznek/írónak/life coachnak/fashionistának akar tűnni, viszont roppant kevés munkát fektetnek bele. Vagyis a probléma az, hogy úgy érzik ők már sok munkát belefektettek, mert telefonon összedobtak egy alig 1000 leütéses hányaveti fejezetet, vagy kikunyeráltak más bloggerektől könyvborítót, fejlécet, "designet" (az isten szerelmére, hogy senki nem tudja ragozni normálisan: design-t vagy dizájnt a helyes). Úgyhogy marad a végeláthatatlan továbbgörgetés, meg a hírfolyam testreszabása, hogy ne is lássam.
Nyilvánvalóan az emberek posztolási szokásaik korfüggők, és bloggerek a legkülönfélébb korosztályokból valóak. Személy szerint én ismerek 35 éves és 10 éves bloggert egyaránt, nem csoda, hogy nem ugyanolyan az érdeklődési körük. Ez függ az érettségtől is, sőt, főleg attól, majd a bloggerek hangulatától is. Aztán felmerült az a kérdés is, hogy mi az oka a hírnevüknek? Nem bloggerként híresek, csupán a nevük az a személyiségük miatt. Biztos vagyok abban, hogy senki nem lesz "híres" akkor, ha gáz dolgokat ír ki magáról vagy másról, bármiről. Összességében a gond az, hogy nem igazán vannak olyan csoportok, ahol a közösség építés lenne a cél. Emiatt van két véglet: akik megpróbálnak a posztjaikkal valahogy ismerkedni másokkal, de ezt túlzásba képesek vinni; és azok, akik ezt rossz néven veszik és lázadnak, hogy "miért ők a híresek".
Remélem sikerül véghezvinned a terved, mert úgy érzem, ezzel a cikkel nem állsz le, és már forralsz valamit. :3 Ha kell, szívesen segítek! :D (Úúúú, ki vagy, te kis gondolatolvasó?*-*:”DDDD)
Figyeljetek, szerintem nem is húznám tovább ezt a cikket, hiszen mindent leírtam. Mindenki gondolja végig, ezeket és döntse el, hogy mi ennek a lényege!:)
Csócsók, puszipuszi